2006. január
2005. december
| Amit (majdnem) naponta: |
| A művelt alkoholista |
| Urbánus legendák blogja |
| Boros topik |
| Bringaút |
| Kritikálmassza |
| Sikátor |
| Csak úgy szembejött |
| Egy német város |
| Aktivista megszállott |
| Elsőkomment |
| Élőben a városból |
| Ha még nem volt elég belőlem: |
| Szakácskönyv |
| régmúlt |
|
2006. február 2006. január 2005. december |
|
|
|
| (A zárójelbajnok) | ||
| Pótblog | ||
|
2006. február 14., kedd
Na, kérem szépen, a jelek ellenére mégiscsak megint biológus lettem. Meg tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Illetve ezekből csak az egyik... Rendkívül izgalmas a munka (ahol az izgalom nem kizárólag szakmai jellegű), jó a társaság (közvetlen munkatársam nyolc nő, kevésbé közvetlen még vagy nyolc másik :) Ellenben blogot írni április közepéig nem nagyon lesz időm. Így aztán mesedélután se lesz (pláne, hogy az a mese egyelőre nem tudni, hogy fejeződik be). Se pöfögés, morgolódás, semmi ilyesmi. 21:18-kor 2006. január 19., csütörtök másszor kopp Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ugyan péntek este még guberáltam, de többet nem is dolgoztam a cégnél. Valamint nem is fogok. Más hangszerelésben: rendszergazda elvesztett állását keresi, a megtalálónak magas jutalom. (Jó, ez így kissé drámai, a megegyezés közös, mondjuk eddig nem erről volt szó, de annyi baj legyen. Úgyis ideje lett volna váltani; most még az is elképzelhető, hogy megint biológus lesz belőlem (bár ennek elég halvány az esélye, ahogy a munkaerőpiacot elnézem).) 13:23-kor 2006. január 13., péntek Ma gyakorlatilag recycling managerré (régebben: guberálóvá) váltam. Egy kupac szemétből egész normális gépet sikerült fabrikálni. 19:23-kor 2006. január 12., csütörtök Néha megjön a hálózat, olyankor – mint felhők közül a nap – ki-kitekintek az Internet végtelen rónaságára, valamint stratégiailag képzavarokat potyogtatok magam mögött.
2006. január 11., szerda Vagy pedig elment, csak engem szívat? Mondjuk most ezen se csodálkoznék... Viszont íme, egy mese a Fekete Démonról. A múltkoriban ennek egy majdnemkész változatát megette egy hibás billentyűzet Del gombja (az egész vindózt megette különben), bizonyos szempontból azonban mit sem vesztett aktualitásából. Tehát az úgy volt, hogy szilveszter éjfélkor kaptam egy fél csókot a Fekete Démontól. A Démon se egészen így akarta valószínűleg, meg nekem is csak nagyon szőrmentén fordult meg a fejemben az ötlet (nem mintha bármelyikünk annyira baúszos lenne), de azért ami fél csók, az fél csók. (Persze hozzátehetnénk, hogy akárhány fél csókból se lesz egy egész, ami matemetikusan szemlélve körülbelül annyit tesz, hogy a fél csók határértékben nullával egyenlő.) A dolog azért kapott különös fényt, mert alattunk körben egész Budapest tűzijátszott (és egyébként is elég világos volt a felhőzet meg a hó miatt), aztán a másik négy ember gyakorlatiasan párokba szerveződve csókolózott a tavalyi hóban. Nem mulasztottak el minket sem biztatni, de hát démonnali kapcsolatunk nem volt éppen régi keletűnek mondható, meg egyébként is, a pillanat varázsa ide vagy oda, vannak a világon körülmények is. Később eszembe jutott erről számtalan szebbnél szebb gondolat. Mind közül a legszebb nem a legkisebb királykisasszony volt, hanem épp ellenkezőleg: a legnagyobb. Ezt a királykisasszonyt történetesen Patríciának hívták, természetesen sem fekete, sem démon nem volt, de varázserőben ő sem szűkölködött. Bátran állíthatom, hogy nem vagyok egy hűbelebalázs alkat, de kapcsolatunk két eposzi jelzővel bírt: első látásra szerelem (innen nézve mindenképp), viszont kétéjszakás kaland is lett. Most már nem tudom eldönteni, sajnáljam-e vagy sem, de nem jártam Pécsre udvarolni, ennélfogva feleségül vettem a Gyerek anyját, ami (a Gyereket leszámítva) nem volt túl szerencsés ötlet, viszont ennélfogva ismertem meg a Nőt, ami viszont határozottan szerencsés ötletnek tűnik jelen pillanatban is. Azért úgy érzem, valami fontos kimaradt. Szóval kétéjszakás kaland: a mulatságra egészen véletlenül érkeztem, ugyanis egy zebrán áthaladtomban az éppen arra kóborló kispolszki utasai (történetesen ismerősök) ragaszkodtak hozzá, hogy velük menjek a locsolóbálba, ahova valamiért eredetileg nem szándékoztam elmenni. A meglocsoltak közül a királykisasszony valahogy egyből megtetszett (noha juhászlegénységem egyszeri volt – igaz viszont, hogy furulyázni tudok), aminek folytán kellemesen elüldögéltünk a kemencepadkán, később pedig a sutban. A második éjszaka több, mint fél év után jött el (micsoda összefüggés: a szilveszteri mulatságban); kalandos megérkezésem után (tegye föl a kezét, aki már járt Magyarlukafán) gyakorlatilag egyből megtaláltuk egymást, onnantól kezdve pedig ment minden a maga útján: tánc, beszélgetés, meseolvasás. A végére szépen összemelegedtünk, egy mozdulat, és ma nem egészen az vagyok, aki vagyok (a Vagyok nem vagyok). Remélem, ő is szidott később magában engem, hogy az a mozdulat elmaradt. Kész. Egyszer még futólag és véletlenül találkoztunk, sajnos. 19:41-kor Persze tegnap sem ment el az az egy szem árva ígérgetős hozzászólásom, fene a pofáját. Hogy miért kell nekem a vebrewele gombot nyomkodnom, hogy jó legyen... Na mindegy. Itt mindenesetre vacakol a net, örülök, ha a napi betevő információmennyiségemre szert tehetek. 19:16-kor 2006. január 10., kedd Élő adás: halott ügy. Helyébe a köz igényének megfelelően lesznek bejegyzések, de most már tényleg :) 14:13-kor 2005. december 23., péntek Mindezeken túl pedig boldog karácsonyt és mindenfélét kívánok a drága olvasóknak, valamikor a jövő héten élő adással jelentkezik a szerkesztőség. 12:26-kor Hogy is mondta Vörösmarty Mihály? "Az igen messze vitt hazafiuskodás szinte nem jól esik a legbuzgóbb magyarnak is. Tudod, szent érzés az; de nem kell vásárra vinnünk, s úton, útfélen üvöltenünk, hanem csak ott, hol hathatósabb rugói, vagy nevezetesebb következései lehetnek." 12:23-kor 2005. december 21., szerda Úgy tűnik, a criticalmass.hu-n nem jelennek meg a hozzászólásaim (vagy eltűnnek egy idő után). Abcúg.
Ha már forradalom: a tegnapi hírre ma nem azt látom óriásplakáton, hogy a mtv magát reklámozza, mint egy forradalom első számú célpontját? (A kérdés az, hogy egy forradalomban melyik tévét foglalnám el elsőként.)
2005. december 20., kedd Fel! Támadunk! Végre egy igazán okos ember. Kíváncsi vagyok, mikor kezdi magát Napóleonnak gondolni. 16:15-kor 2005. december 17., szombat Ez ugyan nem híd, de azért elég látványos megoldás. További képek és okosságok: 12:29-kor Sikerült a csajommal telefonoznom. Előtte gondosan megrendeltem a plusznullát (ez kvázi a reklám helye, aki netán pannonos és külföldre akar telefonálni, annak megéri, mert pénzbe nem kerül, viszont olcsóbb a telefon). Kicsit netezek itten, aztán befejezem a sütit, mindenki reménykedjen, hogy finom lesz. A piskótáig jutottam tegnap, az kifogástalan lett. 12:18-kor 2005. december 16., péntek Na jó, ezt a hetet ünnepélyesen befejezettnek tekintem. Most megyek az esőbe tömegesedni, szigorúan kötött pályán.
"Tíz évre, indoklás nélkül hosszabbította meg a Fidesz-közeli Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Cityposter hirdetőoszlopainak közterület-használati jogát az V. kerületi önkormányzat jobboldali többségű testülete" (index) Érdemes elolvasni az utána jövőket, tökéletesen leképezi a magyar pártpolitikát. Kisszerű veszekedések nagy pénzekről, jogszabályoktól semmit sem zavartatva. Abcúg! 13:38-kor Peteurológia Kedélyünk előbb csak felhős, később borult lesz. A bolond szél bolond lyukból fog fújni, az önmérséklet pedig a nap végére agypont alá süllyed.
2005. december 15., csütörtök Az én apukám erősebb! "Menyhért László, a BKV ZRt. vezérigazgató-helyettese mindössze annyit fűzött hozzá a járatritkításokhoz, hogy a VEKE-t szakmailag alkalmatlannak tartja ezek megítélésére, hiszen míg a BKV műszeres méréssel végez utasszámlálást, a VEKE tagjai csak a saját szemünkkel láthatják, hogy hány utas van egy buszon, emellett felhívta a figyelmet, hogy náluk 30 közlekedési szakember dolgozik az ilyen változások előkészítésén." (forrás: veke.hu) 19:24-kor Egyedfejlődés
És az a legjobb, ha van ráadás - ráadás (1. (volna, ha lenne 2., de nincs, mert azért ami túlzás, az túlzás)) Azért ha már ott voltam, írjam le: tegnapelőtt Majoros (Tokajicum) kóstoló volt a szokott helyen. A pince eredetileg családi jelleggel indult, aztán némi tőketámogatásra is szert tett. Jelenleg 20 hektáron gazdálkodnak, de ebből ötöt (a kevésbé jó területeket) eladnak, és kizárólag a nagy minőség elérésére fognak koncentrálni. A Tokajicum márkanév a jó, de nem csúcs borokat takarja, a még ennél is komolyabb borok kapják a Majoros nevet. A kóstolóra négy borral jött a főfőnök, Majoros László. Az elsővel mindjárt sikerült meglepetést szerezni, ugyanis a 2004-es Furmint (önházasítás, ugyanis egy része hordóban, más része acéltartányban érlelődött) könnyed bor ugyan, de elég sokat megmutat a talajból, a tokajiságból meg a borászat igényességéből. Ráadásul drágának éppen nem mondható a maga 1500 Ft körüli árával (és ez "rendes", háromnegyed literes palack. A második a közismert Sárgamuskotály volt, ami változatlanul nem ízlik igazán, lehetne tisztább. Cserébe a Tokajicum cuvée (egy ötputtonyos Aszú beltartalmával, de kevesebb hordóbanlakással) már igazán szép, egy aszúnál könnyebb, de kellemesen egyensúlyozó bor, a végén még némi kávésságot is felfedezni véltem benne. És aztán jött a rossz csillagzat időjárás alatt született 2001-es "ötpé" (ez Majoros), amely az előbbieket igen határozott, szép savakkal, és egyáltalán: jó struktúrával fejelte meg. Talán nem olyan sokrétű, mint az Árvay-aszú volt másfél hete, de azért nem is kerül, csak feleannyiba. Szóval így. Persze az eltelt időben ennél több bort sikerült elsajátítani (hála egy jól sikerült szekszárdi kiruccanásnak), de arról később. 18:29-kor |
||
